2016. június 2., csütörtök

Darumadár papírból - az origamiról, s a papírhajtogatásról

18-20 éves lehettem, amikor megtanultam ezt a madarat meghajtogatni. 

Egy, a Rádió Gyerekkórusával Japánban járt barátunk mutatta meg a technológiáját, s tőle tudtuk meg az egy kicsit szomorú, de felemelő második világháborús történetét is az origami darunak.  (Az ezer daru történetét itt olvashatjuk)







Abban az évben az első külön karácsonyfánkat csak ilyen madarakkal díszítettük fel. S a napokban az OORI dolgozóinak az OORnItológia jegyében rendezett rekreációs napjára dekorációnak is ezt készítettük, természetesen reciklálandó újságpapírból és szórólapokból. 

Miközben készültek a darvak, emlegettem, hogy negyven év alatt lehet, hogy én már vagy egy millió madarat meghajtogattam. Volt időszak, hogy ezt ajándékoztam boldog-boldogtalannak. Az első fiamnak az ágyát is ezzel dísztettem fel, had lásson színeket, amikor felébred.

Origami (折り紙), japán eredetű szó. Jelentése az ori= hajtogatás és a kami= papír (ami a rendaku miatt „gami”-vá változik) összetételéből keletkezett. Az origami fejleszti a kézügyességet, összehangolja a szem és a kéz munkáját, így hat a bal és jobb agyfélteke működésére, segíti a tájékozódást, irányok észlelését, térérzékelést, ismerteti az alapvető geometriai formákat és fogalmakat, végül fejleszti a kreativitást, memóriát és gondolkozást. Eredetére nincs egyértelmű bizonyíték. A hagyomány szerint egy buddhista szerzetes vitte a hajtogatás titkát Japánba a 6. század folyamán. Az első feljegyzések az 1600-as évek végéről származnak. A tradicionális Japán papírhajtogatást még nem övezték szigorú szabályok, így a papírt el lehetett vágni akár több helyen is, sőt meg is lehetett gyűrni. Így sokak szerint Japánban a Heian-korban (794-1185) kezdtek origamizni. Ekkoriban már hallani lehetett olyan mesékről, hogy egy ember papírból madarat formázott, másvalaki pedig egy papírból készült békát varázsolt át egy teljesen más formává. Fontos azonban megjegyezni, hogy a "formázás" nem egyenlő a papírhajtogatással. A ma ismert legrégebbi japán origamiról szóló feljegyzés 1680-ból származik. Ihara Szaikaku versében írt arról, hogy esküvők és egyéb szertartások alkalmával papírból készült origami madarakat használtak dekorációnak, így sokáig csak ünnepi alkalomra készült. Egyes szamuráj családok régi írásai közt olvashatók szabályok arról, hogy a szertartások alkalmával milyen figurákat, lehet használni és hogyan kell őket elkészíteni. Kicsivel több, mint 100 évvel később 1797-ben jelent meg az első nyomtatott origami könyv. Szerzője Akiszato Magakidzsima, a "Szenbacura orikatacsi", azaz "Az ezer daru hajtogatása" címmel jelentette meg. 1845-ben Kan no Mado összegyűjtötte a tradicionális japán formákat, ekkor indult világhódító útjára az origami. (Forrás: wikipédia)




Kis érdekesség a papírhajtogatásról:



És egy másik: a NASA is alkalmaz origamihajtogató művészt az űrhajók napelemeinek hajtogatására. Részletesen itt olvasható egy példa.



De egészen véletlenül a hétvégén a nyolcadik kerületben, a Ludovika környékén járva, a Természettudományi Múzeum új fogadó épületében is darufüzért fotózhattam.






2016. június 1., szerda

A KREHAB - az OORI-Kreatív Klubja

Hogy lettem az OORI Ergoterápiás Osztály Kreatív Klubjának önkéntese?



Megszabadulás a röghöz kötöttségtől

15 éve a művészetterápiás foglalkozások mellett alternatív filozófiai-pszichológiai tanulmányokba kezdtem, a „ki is vagyok én? " és a „mi is az én hivatásom?" témáját körbejárva. Azóta mondhatom, hogy nem múlt el nap, hogy ne foglalkoztam volna tudatosan ezzel a két kérdéssel. Úgy 10 éve találtam meg az első válaszokat rájuk. Elsőként azt, hogy: 

Nincsen más út, mint az Isten útja!




A „keresztút", a keresztútjárás vagyok, ahogy az Yvette nevem betűinek anagrammája is kiadja.
A hivatásom pedig a „senkiföldjén" való szemlélődés és munkálkodás. Ez a bizonyos „senkiföldje" a személyiségemet határoló burok, vagy inkább átmenet, amitől befelé születnek a művészetek: korábban a mandala-mesék, mostanság pedig a haiku-kalligráfiák, kifelé pedig a figyelmem önéletrajzát dokumentáló újságírás.

A sérült emberek ügyeire való odafigyelés áll a publikációim centrumában. 

Testi bajaim miatt 2001-ben az OORI  Nappali Kórházának visszatérő páciense és 2010-ben az Ergoterápiás osztályán működő Kreatív Klub egyik önkéntes segítője lettem, így színesítve a betegek gyógyulását.





Elhatároztam, hogy minden nap leteszek valamit, valami szellemi terméket, új ötletet az asztalra magam elé, ez adja mostanság a ritmusát a mindennapjaimnak. (A 2015-ös évben közel 100 cikk jelent meg az on-line sajtóban a nevem alatt. Az OORI Galéria művészeivel, az OORI egy-egy orvosával, terapeutájával, betegével készítettem interjúkat.)


Most a KREHAB-Y blog beindításával, szeretnék az OORI-ban elkészített kreatív alkotásoknak, alkotóknak (névvel/név nélkül) is egy kis nyilvánosságot adni. Szeretném bemutatni, azokat a műveket, elkészítési technológiákat, amelyekkel az elmúlt 6 évben dolgoztunk minden csütörtökön délután 2 és 3 óra között.

Van egy videónk a 2014-es karácsonyi készülődésről az intézet honlapján.

Kezdetek

Amikor úgy 15 éve feltették nekem a kérdést, hogy mit szerettem a legjobban gyerekkoromban, azt válaszoltam: Az édesanyám nagyon sokszínű, TOISON D'OR COLORAMA - BOHEMIA WORKS csehszlovák márkájú színes ceruza készletét! 

Egy fémdobozban, rizspapírral lefedve számomra az öröm forrásának netovábbja volt már két-hároméves koromban. 
Még ma is érzem az illatát a sok színes ceruzának, amint a doboz fémfedelét felnyitottam. (Amikor meghalt, a dobozt megtaláltam a rajzolós holmija között.) 

Fennmaradt egy hároméves koromban készült kutya-rajzom is, azt ide is biggyesztem, bár ez csak fekete-fehér, és egy kissé megsárgult.

Az első munkahelyemen szerkesztőként pauszpapírra szerkesztettem transzformátorokat, később aszinkron motorokat, a legkeményebb „Versatil" ceruzával, amit aztán tussal húztak ki a rajzolók. Utóbb kiderült, hogy a grafit tartósabban megmaradt a pauszon, mint a tus, mely a fényre elhalványult. Ma már számítógépen egérrel vagy tollegérrel rajzolunk, és printer/plotter rajzol a papírra  helyettünk a műszaki világban.

Anyukám szépen rajzolt szabadkézzel is. Az Iparrajz iskolában divattervezést tanult a lódenkabát korszakban, amikor nem volt szükség divattervezőkre. Rajzai a lehető legpuhább ceruzával készültek, szerette a maszatolást vele. Sajnos egész aktív életét a műszaki rajzolás derékszögei között szenvedte végig, hasonlóan a széklábfaragó Michelangelóhoz Az ember tragédiája falanszter színében. Amikor nyugdíjba vonult, csak akkor alkothatott újra kedvére. 



A fenti 3. kép az ő egyik grafitceruzával rajzolt könnyezőpálma-levele.

Asszociációim ceruzára a Talita.hu-n jelentek meg nem rég.

A könnyező pálmáról is van blogbejezésem még 2013-ból.



A röghöz kötöttségtől – az anyaságon át – a kereszt felvállalásáig - élettörténetem.


Antalffy Yvette