Háromdimenziós képeslap - karácsonyi haiku-kalligráfiákkal

Szabásminta:

De saját dizájnnal is díszíthető!

Skótkockás, tésztaszárnyú és fülpiszkavégtagú angyalok

S a skótkockás mikulássapka

...egy almán...

....vagy egy üveg italon...

Skótkockás adventi koszorú papírtányér alapra

Kaptam a egy barátnőmtől skótkockás szabászati hulladékot.
Adta magát, hogy az adventi koszorúhoz felhasználjam











Két papírtányért középen kivágtam, majd a közepét is 3 cm-re körbe vágtam és annak a közepét is 2 cm-re. Így 3 méretben készült el a koszorú.

A tavalyi szalmaalapot is ezzel az anyaggal díszítettem fel és helyeztem az évkörközepére. A mécsestartókat Ildikó barátnőm festette hozzá még évekkel ezelőtt.

A két kis koszorú ajtóra való.

CsipkeKarácsony

Kaptam egy kedves barátnőmtől egy jó nagy dózis csipke szabászati hulladékot. Ebből készül idén a csipkekarácsony.

Színes  és fehér hajtogatós papír kell még hozzá, és némi dekor-ragasztó.

A papír az alábbi módon meghajtogatva:

Élei mentén az egyik oldalon beragasztózva

Megfordítva a lapot (csipkével lefelé) minden második cikkelyt érdemes beragasztózni 

és utána harmonika szerűen össze hajtogatni. 

A fehér csipke alá színes-, a színes csipke alá pedig fehér papír való.

Adventi kalendárium SK

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt.

Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

Én 24 apró papírzsákot készítettem az alábbi a hajtogatással: 6 db A4-es színes papírt négybe vágtam. Így készítettem el a 24 db kis zsákot.

Majd egymáshoz ragasztottam, sőt egy hímzőfonalra is felfűztem, majd koszorút formáztam belőle.
Majd a fonalra ragasztottam a számokat, amelyek december 1-24-ig számozottak.

Tehetünk a gyerekeknek apró cukorkát-csokoládét, de a felnőtteknek egy kis papírcsíkra idézetet is írhatunk.

Tegnap kaptam egy barátnőmtől selyemvirágokat, amelyet e tálba helyeztem és egyenlőre a koszorú közepébe helyeztem.

A számokhoz a szabásminta:

Köleshajú tésztaangyalok

Az idei tésztaangyaloknak köles haja lett. Tavaly tarhonyából készült.

Hozzávalók továbbá az alábbi tésztafajták és egy fagolyó. 

Az összeragasztása pedig ragasztópisztollyal történik.

Volt olyan év, amikor aranyra, ezüstre, színesre festettük az OORI Krehab karácsonyi készülődésében.

Ilyen volt két éve a Karácsony előtti hangulat.

Karácsonyfa papírfonással

Találtam egy sohasem használt 2013-as asztali naptárat, szép fehér volt az egyik oldala minden lapnak. Hosszában kettévágtam és felsodortam egy hurkapálca segítségével jónáhány lapot.

Majd egy vastag kartonpapírral két ötszöget rajzoltam, majd ráragasztottam az alsóra az alábbi módon az első sodrott papírszálakat. Majd a másik ötszöget ráragasztottam. Hagytam, hogy megszáradjon.

Majd  a dupla szál felső szálát felhajtottam az ötszög mentén, és a következő oldalak szálait sorban ráhajtottam az előzőre, amikor a szál elfogyott egy új szálat beledugva a másikba hozzátoldottam, felhajtogattam  az ötszög mentén, egyre beljebb hajtogatva végül bezáródott az ötszög, a szálakat egy papírcsíkkal összefogtam.

Őszi rózsák falevélből

Szedd össze az éppen lehulló, de még nem száraz faleveleket. Minél színesebb annál jobb.

 Átlapolva helyezz egymásra 3-4-et, majd kifelé fordítva is tegyél hozzá szépen színeseket és tölcsérformájúan tekerd össze, a tövénél jó szorosan tartsd és varrd meg úgy, hogy többször húzd át a tűt keresztbe kasul rajta. Majd szúrj át felülről lefelé egy hurkapálcát rajta, úgy hogy a virágon belül maradjon egy 2 cm-s része. 

Majd zöld krepp papír-, vagy szalvétacsíkkal bandázsold (átlapolva tekerd) be, előbb a cérnás részt, majd a hurkapálcát is jó szorosan. Ragasztóval rögzítsd a krepp papírt az alján.

Tedd vázába és hagyd megszáradni!

Ugyan a színeit elveszíti, de olyan lesz évekig, mintha szalmavirág lenne.

S jöjjön a végére egy szép vers is hozzá Kányádi Sándortól:

Jön már az ismerős,

széllábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-meg-áll, lombot ráz.

Lombot ráz,

diót ver,

krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat,

s harapja, kurtítja,

a hosszú napokat. 

Makramé - Barátság karkötő

Kettő készül belőle: egy a barátomnak és egy saját magamnak 

Ha felveszem ezt a karkötőt, arra a barátomra emlékezem mindig, akinek a párját készítettem.





Makramé

(török: makrama, „szalvéta”, „törülköző”), durva csipke vagy paszomány, amelyet geometrikus mintába csomózott zsinórokból vagy vastag fonalakból készítenek.
Genovai specialitásként tartották számon; ott a XIX. században ezzel a technikával díszített törülközőket használtak. Eredete a XVI. században csomózással készített, punto a groppo elnevezésű csipkére vezethető vissza. A makramé az 1960-as években vált népszerű kézimunkafajtává és iparművészeti ággá Európában és Amerikában. Lámpaernyőket, függeszthető virágcseréptartókat, függőágyakat, függönyöket és faldíszeket készítenek ezzel a technikával.

Makramé története

Történészek szerint arab takácsok alkalmazták először a technikát a 13. században. A csomókat a szövés befejezéseként használták pl. törölközőknél, fátylaknál. Spanyolországba a mórokkal került, és innen terjedt el Európában.

A makramé ismert lett egész Európában. A 14. és a 15. században, a makramé rendkívül népszerű volt Franciaországban és Olaszországban. Oltárdíszeknél alkalmazták. Művészetként a 17. század végén Angliában találkozhatunk vele először. A 19. században a már mindenféle tárgy díszítésére használták a csomózást.

Elterjedése világszerte a tengerészek, felfedezők közbenjárásával történt, akik elvitték Kelet-Ázsiába és Amerikába. A hosszú utazások során a matrózok sokszor kötöttek különféle csomókat a hajókötelekre, így váltak a csomózás szakértőivé. A csomózással készített tárgyakat eladták a helyieknek, így terjedt el a csomózás művészete a világban.

A makramé népszerűvé válása az Egyesült Államokban az 1960-as és 1970-es években volt. Az új generáció képviselői új életet leheltek a csomózás művészetébe. Ma a legkülönbözőbb tárgyak készülnek makramé technikával, beleértve a pénztárcák, falikárpitok, ékszerek, ruházat, növény akasztók, abroszok és így tovább.

A makramé sokat változott az idők során. Bár a vezérmotívuma még mindig ugyanaz, a mai tervezők sokféle anyaghoz használhatják, és kreativitásuknak köszönhetően egyre újabb területen találkozunk makramé tárgyakkal.

Csúszócsomó

A „karkötő” szó eredete

A „karkötő” kifejezésnél műszakilag azt kell érteni, hogy kar gyűrű. A „karkötő” kifejezés a görög „brachile” szóból ered, melynek a jelentése „a kar”, melyet a régi francia „barcel” szón keresztül vezetve kaptak meg. A karkötő is egy kis szalag, vagy heveder. 

A karkötők kulturális jelentősége

Egyiptomból származó karkötők olyan régiek, hogy időszámításunk előtt ötezerből valók, melyeket készítettek az olyan anyagoktól kezdve, mint a csontok, a kövek és a fák. A National Geographic Society leírásai szerint, a szkarabeusz karkötő volt az egyik legismertebb szimbólum az ősi Egyiptomban. A szkarabeusz képviselte az újjászületést és a regenerációt. Faragott szkarabeuszt viselték például az ékszerek, amelyeket a vászonkötésbe becsomagolt a múmiákkal temettek el. Mítoszok elmondásai szerint a szkarabeusz isten, Khepri, tolja maga előtt a Napot az égen.

Bulgáriában nagy hagyománya van az úgynevezett Martenitsa-nak, ami alatt piros és fehér zsinórt tekernek az emberek a csuklójuk köré, és ezzel kérik „Baba Marta”-t, hogy hamarabb hozza el számukra a tavaszt.

Görögországban szintén létezik egy hasonló hagyomány, miszerint a piros és a fehér zsinórokból karkötőt fontak, melyet „Martis”-nak neveztek, és úgy hitték róla, hogy képes megvédeni tulajdonosának a bőrét az erős görög napsugárzástól.

India egyes részein számát és típusát tekintve többféle karperecet viseltek, amellyel egy nő megjelölheti a családi állapotát. Latin-Amerikában az Azabache karkötő viselése védelmet nyújt a „Mal de ojo”, vagy más szóval a „szemmel verés” ellen viselőjének. A „szemmel verés”-ről úgy vélik, hogy a túlzott csodálattal figyelő irigység eredményezi. Minden újszülöttnek viselnie kell az Azabache-t (1 arany karkötő vagy nyaklánc, fekete vagy vörös koralldíszítéssel), mivel úgy vélik, hogy ez megvédi őket a szemmel veréstől. A karkötőkre gyakran használják a szlengben a bilincs szót is.

A barátság karkötő

Kettő készül belőle: egy a barátomnak és egy saját magamnak

Ha felveszem ezt a karkötőt, arra a barátomra emlékezem mindig, akinek a párját készítettem.