Mindent meg akart tudni, a vízről, a szélről és a tengermélyről.
A kapitány a szemébe nézett fürkészve és csak a nézéséből megállapította, hogy alkalmas az igazgyöngyhalászatra. Azt mondta, hogy minden a tekintetében van egy embernek: az ereje, a tudása, a hite és a sorsa. Mert a szem a lélek tükre. Nagyon tapasztalt ember volt ez a kapitány, aki később mesterévé lett. Hétéves szolgálatával érdemelte ki a tanítványságot nála.
A tanulást az igazgyöngy eredetének megfejtésével kezdte meg.
Megtanulta, hogy az igazgyöngy egy nagyon mélyen élő kagylófajtában fejlődik.
Ez a kagylónemzet az, amelynek néhány lénye felvállalja azt, hogy egy apró porszemet befogad a házába. Ez a ház attól kezdve a GYÖNGYHÁZ nevet viseli.
Az a bizonyos apró homokszem, amely talán a sivatagi viharok segítségével került a levegőbe, hogy előbb megtörjön rajta a Napfény és általa vöröses-sárga színű legyen a napfelkelte vagy a naplemente. Majd a pára, mely rá kicsapódva esővé válik. Így lesz a déltengerek mélységesen mély vízének alján egy a milliárdnyi homokszem közül, ha egy esőcseppben aláhull. Nem minden porszem alkalmas arra, hogy egy ilyen GYÖNGYHÁZ befogadja. Gondos válogatás után dönti el az igazgyöngykagyló, melyik a makulátlan köztük. A válogatási szempontokat titok övezi. Ebbe mint gyöngyhalász nem tekinthet bele. Sőt a homokszem befogadása utáni gyönggyé válási folyamatok is titkosak.
Odabenn éveken keresztül körülöleli, szeretgeti a kagyló ezt homokszemet, mely a sok szeretettől hízik. De ez a szeretgetés a kagylónak sok-sok fájdalommal jár. Hiszen lényének belsejében a porszem minduntalan sebeket ejt. Amelytől a sűrű fájdalomnedvek megszilárdulnak és szeretet formájában porszemre rakódnak. E szeretetburok napról-napra vastagabbá válik.
Majd elkövetkezik a pillanat és a gyönggyé válás teljessé lesz. De még lehet, hogy sokáig várni kell a gyöngyhalászra, hogy rátaláljon.
A gyöngyhalászat nehéz mesterség.
A megérzésnek, a kitartásnak, a jó szemnek és a nagy tüdőnek van itt a legfőbb ideje és helye.
A gyöngyhalászat nem magányos munka.
Közösen, együtt kell végezniük. Egymástól függ ott a nyílt-vízen mindegyikük élete és a gyöngyhalászat sikere. Mindegyikük ismer minden munkafolyamatot.
És mindenki, kivétel nélkül, még a kapitány is alámerül.
A bárka hétszemélyes, a kapitánnyal együtt.
Könnyűtestű fából épült, tűzpiros selyemvitorlával. Ez különbözeti meg a többi hajótól.
A gyöngyszemeket majd egy ugyanolyan vörös színű kendőbe fogják gyűjteni, mint amelyből vitorla készült. Kínai eperfákon élő selyemhernyók gubójából nyert fonalból szőtték és a piros festéket talán a sivatagi rózsa szirmaiból porították. Így függenek össze a sivatag és a tenger dolgai - már megint.
A reggeli áramlatok gyorsan kirepíti őket a nyílt-vízre, ahonnan nem is látszik már a part, ahonnan indultak.
A kapitány felnéz az égre és elkiáltja magát: Horgonyt le! Nagy robajjal tekeredik le a felcsévélt hajókötél, végén a vasmacskával, majd egy csobbanás és megáll a hajó.
A hajó nagyládájából előkerül a felszerelés, két nagyon hosszú kötél mely leér a tenger aljáig, egy sűrű szövésű vászonzsák, melybe legalább negyvenkilenc kagyló belefér. Ez az egyik kötél végére kerül, szorosan rácsomózva.
A másik kötélre egy afféle kengyel van rögzítve, melybe az első alámerülő belebújik.
Egy utolsó szemrevételezés, hogy hibátlan-e minden csomó és kötés. Majd egy közös nagy imádság, melyet kapitány mond el. Egy fohász, hogy minél több igazgyöngyre lelhessenek ma.
Egy társuk magához öleli az üres gyöngygyűjtő zsákot, és egy hatalmas lélegzetvétellel belegömbölyödik a mélységbe.
Ő a legjobb közülük. Évtizedes tapasztalatával már többezer igazgyöngyöt hozott fel. A kapitány és ő együtt kezdték a gyöngyhalászatot.
Ő az, aki a legtovább tud lenn maradni.
Homokórával mérik az időt minden merülésnél. Háromszor pereghetnek le a homokszemek. Ha valaki addig nem jelez, felhúzzák, mert akkor biztos baj van. Odalenn nem érzi az időt az ember. Meg a mélységi mámor is utolérheti.
Egyszerre csak egyvalaki lehet lenn.
Szedi a zsákba a kagylókat, számolatlanul. Majd, ha úgy érzi, hogy fogy a levegő megrántja a zsák és a maga kötelét és a többiek hatan a hajóban felhúzzák, hihetetlen összeszokottsággal és tempóban.
Majd jön a második, akiről viszont már sorshúzással dől el, hogy ki lesz.
A mozdulatok ugyanazok.
Majd harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és most ebben a körben utolsóként - „a hetedik te magad légy” - Margarita következik.
Belebújik a kengyelbe, megfogja a zsákot, magához szorítja. Kiegyenesedik, beszívja a levegőt kitágult orrlyukain, majd egy orrcsipesz zárja el az utolsó köbcentit is, hogy bennmaradjon. Egy Áment gondol az ég felé és ő is belegömbölyödik a vízbe. Majd függőleges siklással a lábán levő uszonyok segítségével pillanatok alatt lenn van mindennek az alján. Ott nyitott szemmel tapogatja át a hínárral és korállal benőtt tengerfeneket.
Több kis kagylókolóniát lát. Mindegyiket, amely egy karnyújtásnyira van beleemeli zsákjába. Már nagyon kevés a levegő és még kell a visszaútra is. Megrántja a zsinórokat és kifújja a levegőt. A buborékok szállnak felfelé vele együtt. Látja a bárka tőkesúlyát és a kezeket, amelyek húzzák kifelé és a fényt mely itt is süt le rá, a víz alatt.
Majd hirtelen mások lesznek a hangviszonyok. És kibukkan.
Hirtelen levegőhöz jut. Kihúzzák a vízből Margaritát is.
Újra együtt vannak, mind a heten. És most neki látnak az összegyűlt kagyló halomnak.
Apró rést keresnek a gyöngyház kapukon. Megpróbálják felnyitni, hogy megleljék odabenn az igazgyöngyöt.
Ez nagyon fáj szegény kagylóknak, mert nehéz szívvel válnak meg igazgyöngyüktől.
De azt is tudják, hogy ezerből csak egy felhozott gyöngyházban van igazgyöngy.
Ebben a merülésben nem is találnak egyre sem. És minden kagyló visszakerül a mélybe.
Egy kihajózáskor hétszer merül mindenki. Ez negyvenkilenc merülés összesen.
Ma ebből összesen csak hét igazgyöngyük lett. A kapitány egyenként a kezébe veszi, megtörölgeti. Majd mindenki szemrevételezi a mai hét szemet. Jár körbe a tűzpiros selyemben. Tudják az aranynál értékesebbek ők. Mindegyikünk választ egyet és beleképzeli magát a gyöngy belsejébe. Mindenki elmeséli, mire a kikötőbe érnek, mit látott és tapasztalt odabenn legbelül. Mindegyikünk lejegyzi azt, amit elmondott egy kis cédulára és a kis gyöngyhalom piros selyme mellé teszi. Ez írja le igazgyöngyszemeink valódi értékét.
Már majdnem lenyugszik a Nap, mire partot érnek.
Ha nem lesz vihar, még negyvennyolcszor hajóznak ki az idén, hogy az évi negyvenkilencszer negyvenkilenc merülés gyöngyszemeit elvihessük a gyöngypiacra.
Itt már más az értékmérő.
Érdekes módon folyik az adás-vétel.
A gyöngypiac egy egyszerű kávéház a kikötőben, ahol vízipipáznak a kereskedők és gyöngyhalászok hófehér ünnepi burnuszban.
Egyszerre három gyöngyhalász kínálja fel portékáját, egyforma tűzpiros kendőkben, egyforma mennyiségű igazgyöngyhalom.
Minden gyöngyhalász ül a saját igazgyöngyhalma mellett és várja kereskedők ajánlatát.
Az ajánlattétel titkos. Évezredek óta így folyik itt a kereskedés.A gyöngyhalász letakarja jobb kezét egy vörös selyemmel. Az első kereskedő szembeül vele jobb kezét hozzáérinti a gyöngyhalász letakart kezéhez, oly módon, hogy egy-egy ujját úgy érinti meg, hogy az letudja olvasni az érintések számát.
A kisujj ez egyes, a gyűrűsujj a tízes, a középsőujj a százas, a mutatóujj az ezres, a hüvelykujj pedig a tízezres helyi értéket képviseli. Ahányszor megérinti az egyes ujjaknak megfelelő helyi értéket, az annyiszor egy-tíz-száz-ezer-tízezer.
Ha minden kereskedő megtette ezt, a gyöngyhalász annak adja el, aki a legtöbbet ajánlotta neki ilyen módon.
És kész az üzlet, elszívnak együtt egy vízipipát és ki-ki megy tovább.
A kereskedőtől az ékszerészhez kerül, ahol minden szemet egyenként végigvizsgálnak. Még röntgenkép is készül róla, melyből megállapítható az igazgyöngység.
Mert az utóbbi időben elterjedt a tenyészett gyöngy is. Ahol kényszermunkás kagylókba bele tesznek szándékosan egy nagyobb porszemet, amire gyorsabban és tökéletes kivitelben szegény kagyló rászenvedi a „szeretetét”. De ez a rászenvedett szeretet röntgensugárral kimutatható és ez nem lesz olyan értékes, mint az önként vállalt igazgyöngység.
Az igazgyöngy további sorsa már az ékszerészen múlik. Hagyja-e olyannak amilyennek megtalálták, vagy csiszolják, foglalatba teszik, kifúrják és felfűzik.
Én, a magam módján ma ezt elmeséltem neked, hogy holnap mandalákba foglalhasd és megrajzolhasd az igazgyöngyhalász meséjéhez te is a magad az illusztrációját.
Gyöngyháló
KAPCSOLATHÁLÓ-RÉSZEK VAGYUNK
Úgy mondják, hogy az Indra palotájában van egy gyöngyháló, amelyet úgy fontak, hogyha az egyik gyöngyszemre néz valaki, akkor az összes többit is látja benne tükröződni. Hasonlóképpen a világ minden egyes objektuma sem csak önmagában van, hanem benne foglaltatik az összes többi objektum is, és igazából egyszerre minden más is. Minden porszemben számtalan Buddha van jelen egyszerre.
Sir Charles Eliot
MOTTÓ:
Ha szemedet valóban kinyitnád és látnál úgy megpillantanád saját képmásodat minden képben. S ha füledet kinyitnád és hallanál, úgy hallanád saját hangodat minden hangban.
(Kahlil Gibran)
MOTTÓ:
Ha szemedet valóban kinyitnád és látnál úgy megpillantanád saját képmásodat minden képben. S ha füledet kinyitnád és hallanál, úgy hallanád saját hangodat minden hangban.
(Kahlil Gibran)
1. Az Egység – A Teljesség
2. Kiszakadás az egységből
3. Én és én - egyedüllét
4. Én és a világ – kapcsolat a természettel
5. Én és te – a párkapcsolat
6. Mi és ő – a család
7. Mi és ők – a közösség
8. Új egység felé – közös út
9. Az Új Kör – együtt az úton az egység felé
10. Az ÚJ EGYSÉG - Az ÚJ TELJESSÉG
Margarita
Görög, latin, magyar eredetű, női név.
Jelentése: A Margit női név a görög eredetű latin Margareta név megmagyarosodott alakja, a jelentése: gyöngy. A köznév a görögben valószínűleg perzsa eredetű. Valószínűleg a babiloni mar galliti kifejezésre vezethető vissza, jelentése: a tenger leánya vagy a világosság gyermeke. A Margit név fejlődési sora: Margerita - Margerit - Margrit - Margit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése