2016. október 11., kedd

Makramé - Barátság karkötő


Kettő készül belőle: egy a barátomnak és egy saját magamnak 

Ha felveszem ezt a karkötőt, arra a barátomra emlékezem mindig, akinek a párját készítettem.





Makramé

(török: makrama, „szalvéta”, „törülköző”), durva csipke vagy paszomány, amelyet geometrikus mintába csomózott zsinórokból vagy vastag fonalakból készítenek.
Genovai specialitásként tartották számon; ott a XIX. században ezzel a technikával díszített törülközőket használtak. Eredete a XVI. században csomózással készített, punto a groppo elnevezésű csipkére vezethető vissza. A makramé az 1960-as években vált népszerű kézimunkafajtává és iparművészeti ággá Európában és Amerikában. Lámpaernyőket, függeszthető virágcseréptartókat, függőágyakat, függönyöket és faldíszeket készítenek ezzel a technikával.



Makramé története

Történészek szerint arab takácsok alkalmazták először a technikát a 13. században. A csomókat a szövés befejezéseként használták pl. törölközőknél, fátylaknál. Spanyolországba a mórokkal került, és innen terjedt el Európában.
A makramé ismert lett egész Európában. A 14. és a 15. században, a makramé rendkívül népszerű volt Franciaországban és Olaszországban. Oltárdíszeknél alkalmazták. Művészetként a 17. század végén Angliában találkozhatunk vele először. A 19. században a már mindenféle tárgy díszítésére használták a csomózást.
Elterjedése világszerte a tengerészek, felfedezők közbenjárásával történt, akik elvitték Kelet-Ázsiába és Amerikába. A hosszú utazások során a matrózok sokszor kötöttek különféle csomókat a hajókötelekre, így váltak a csomózás szakértőivé. A csomózással készített tárgyakat eladták a helyieknek, így terjedt el a csomózás művészete a világban.

A makramé népszerűvé válása az Egyesült Államokban az 1960-as és 1970-es években volt. Az új generáció képviselői új életet leheltek a csomózás művészetébe. Ma a legkülönbözőbb tárgyak készülnek makramé technikával, beleértve a pénztárcák, falikárpitok, ékszerek, ruházat, növény akasztók, abroszok és így tovább.
A makramé sokat változott az idők során. Bár a vezérmotívuma még mindig ugyanaz, a mai tervezők sokféle anyaghoz használhatják, és kreativitásuknak köszönhetően egyre újabb területen találkozunk makramé tárgyakkal.



Csúszócsomó


A „karkötő” szó eredete

A „karkötő” kifejezésnél műszakilag azt kell érteni, hogy kar gyűrű. A „karkötő” kifejezés a görög „brachile” szóból ered, melynek a jelentése „a kar”, melyet a régi francia „barcel” szón keresztül vezetve kaptak meg. A karkötő is egy kis szalag, vagy heveder. 

A karkötők kulturális jelentősége

Egyiptomból származó karkötők olyan régiek, hogy időszámításunk előtt ötezerből valók, melyeket készítettek az olyan anyagoktól kezdve, mint a csontok, a kövek és a fák. A National Geographic Society leírásai szerint, a szkarabeusz karkötő volt az egyik legismertebb szimbólum az ősi Egyiptomban. A szkarabeusz képviselte az újjászületést és a regenerációt. Faragott szkarabeuszt viselték például az ékszerek, amelyeket a vászonkötésbe becsomagolt a múmiákkal temettek el. Mítoszok elmondásai szerint a szkarabeusz isten, Khepri, tolja maga előtt a Napot az égen.

Bulgáriában nagy hagyománya van az úgynevezett Martenitsa-nak, ami alatt piros és fehér zsinórt tekernek az emberek a csuklójuk köré, és ezzel kérik „Baba Marta”-t, hogy hamarabb hozza el számukra a tavaszt.



Görögországban szintén létezik egy hasonló hagyomány, miszerint a piros és a fehér zsinórokból karkötőt fontak, melyet „Martis”-nak neveztek, és úgy hitték róla, hogy képes megvédeni tulajdonosának a bőrét az erős görög napsugárzástól.



India egyes részein számát és típusát tekintve többféle karperecet viseltek, amellyel egy nő megjelölheti a családi állapotát. Latin-Amerikában az Azabache karkötő viselése védelmet nyújt a „Mal de ojo”, vagy más szóval a „szemmel verés” ellen viselőjének. A „szemmel verés”-ről úgy vélik, hogy a túlzott csodálattal figyelő irigység eredményezi. Minden újszülöttnek viselnie kell az Azabache-t (1 arany karkötő vagy nyaklánc, fekete vagy vörös koralldíszítéssel), mivel úgy vélik, hogy ez megvédi őket a szemmel veréstől. A karkötőkre gyakran használják a szlengben a bilincs szót is.

A barátság karkötő



Kettő készül belőle: egy a barátomnak és egy saját magamnak
Ha felveszem ezt a karkötőt, arra a barátomra emlékezem mindig, akinek a párját készítettem.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése