"Recikla" díszdoboz

Mióta kreatívkodom, törekszem rá, hogy a szinte semmiből hozzak létre valami mutatósat, vagy hasznosat. Így a csomagolóanyagok újrahasznosításában is töröm a fejem. Ezt az újrahasznosítást nevezzük mi itthon "reciklának".


A gyerekeinktől karácsonyra kaptunk egy kapszulás kávéfőzőt, a kapszulákat tartalmazó doboz azonnal újrahasznosításra kínálta magát. Így készítettem belőle már háromrekeszes ceruzatartót pöttyös csomagolópapírral borítva, most pedig a dekupázstechnikával szóló darabokat készítettünk az OORI krehabon.







Hozzávalók:

• kávékapszuladoboz
• géppapír, lehet használt is, a használt felével befelé fordítva
• háromrétegű díszszalvéta egy rétege, vagy díszcsomagoló-papír
• tapéta-, vagy dekopázsragasztó

A dobozt előbb géppapírral több rétegben körbe ragasztjuk (hogy a feliratok ne tűnjenek át a szalvéta alól). Ez egy kicsit tartást is ad a doboznak, majd a díszszalvéta egy rétegét óvatosan ráragasztjuk. És kész! 

Itt épp fejjel lefelé száradnak az elkészült darabok.

Ez pedig a háromrekeszes díszcsomagoló-papíros változat már használatban, berendezve.

Harisnyavirág

Ha eddig nem tudta mit csináljon a tönkrement harisnyáival, páratlan zokniival, akkor most jól figyeljen!













Vegyünk 5 szál 40 cm-s drótot és hajlítsuk rá a végét kis ráhagyással egy gyógyszeres üvegre, úgy hogy ilyen hurok legyen rajta.

A harisnyából 5 db 4x6 cm téglalapot vágjunk ki.

És egyenként feszítsük, rá a hurkokra, majd cérnával rögzítsük a hurok alján. Az alján levő szoknyácskát, annyira vágjuk csak körbe, hogy ne bújjon ki a cérna alól.

Majd 3 db 30 cm- vékonyabb drót végére, egyenként füzzünk fel egy-egy tetszőleges színű gyöngyszemet. A három gyöngyszemes drót kerül a csokor közepére, köré rakjuk a szirmokat.

És a vékonyabb drótokkal jó szorosan összecsavarjuk. Majd kihajtogatjuk a szirmokat és tetszőleges formájúra igazgatjuk.

Majd krepp papír-csíkkal körbebandázsoljuk jó szorosan. A végét megragasztjuk.

A haladók tovább fejleszthetik olyanra, amilyenre Szonja készítette nekem az egyik születésnapomra.

A harisnya egy ruhadarab, amelynek célja a lábfej és a termék kivitelétől függő magasságig a lábszár öltöztetése és védelme. Ennek megfelelően esztétikai és funkcionális szerepe van, és kivitelét egyrészt a mindenkori divat, másrészt a betöltendő védelmi illetve egészségügyi szerep határozza meg. Sokféleségét még annak is köszönheti, hogy megjelenése, viselési kényelme, tartóssága függ az előállítás módjától is.

A harisnya rövidebb szárú változata a zokni (eredetileg a német Socke szó átvétele).

 A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározásai szerint:

harisnya: a lábra simuló, térden felül érő kötött páros ruhadarab; 

térdharisnya: a térd aljáig érő harisnya; 

harisnyanadrág: nadrág és harisnya kombinációjából álló ruhadarab; 

zokni: térden alul, bokán felül érő rövid harisnya; 

bokazokni: a bokánál nem sokkal feljebb érő zokni; 

titokzokni: a cipőből ki sem látszó, vékony zokni. 

Megemlítendő még a lábtyű is, amely a kesztyűhöz hasonló ötujjas harisnya vagy zokni.

A „harisnya” a magyar köznapi szóhasználatban ma gyakorlatilag a női finomharisnyát jelenti, azaz azt a harisnyatípust, amely nagyon vékony, ma már kizárólag szintetikus filamentfonalból (általában poliamidból, azaz nylonból, esetleg rugalmas elasztánfonal hozzáadásával) készül. Forrás és további érdekességek

Dombor-csíkos bádog-macs' dorombol

A minap fotóztam hófogó macskákat a forró bádogtetőn, netán ők alakultak át a forróságtól dombor-csíkos bádog'macsokká?!

A szabásmintát számítógéppel elkészítettem. Majd kinyomtattam.

Felragasztottam őket egy-egy hullámpapírlapra a csíkos lett az alap, amelynek tetejébe ragasztottam a kivágott fehér macs'-ot, majd felcsíkoztam a fekete-fehér macs'-ot és a fekete csíkokat felragasztottam a fehér macs'ra.

Utána alaposan beragasztóztam a teljes felületet és lassan rásimítottam egy réteg alufóliát, úgy, hogy felvegye a domborúságot. Papírtörlővel dolgoztam.

Később vékonyan befestettem tussal és azt szétmaszatoltam papírtörlővel az alufólia felületén. 

Ettől egy kicsit antikoltabb lett a felület.

AZ OORI CICÁK - BLACK & WHITE

Macs'Kavics - kavicsfestés

A Kati és Eszter barátnőm által létre hívott TengerszemFöstőtáborban, 2011-ben keletkeztek az első Macs'Kavicsok. 

Az ő kertjükben van egy "Kőkút", ahol gyűjtögetik a szebbnél szebb kavicsokat.

2010-ben már a japán kalligráfia jegyében festegettem emberszimbólumot az ebből a "kőtárból" válogatott kavicsokra tussal.

„Van egy kanji, elsők között tanuljuk, ha japánul tanulunk. Ez az írásjegy a jin, nin, hito (dzsin, nin, hito) olvasatokkal rendelkező ember (人). Nézzük meg történetét.

Amikor először tanultam leírni ezt a kanjit a mesterem egy nagyon szép történetet mesélt arról, hogy mit ábrázol maga az írásjegy. Én mindig úgy képzeltem a nyugati fejemmel, hogy az ember írásjegye egy embert ábrázol, ahogy két lábon áll. A mesterem viszont úgy tanította, hogy a két szár két embert ábrázol, ahogy támogatják egymást mindenben, lévén az emberben ez egy értékes tulajdonság. Az emberek képesek egymás segítésére. Éppen ezért van az, ha leírjuk ezt az írásjegyet, akkor a két szárának egyforma erősnek kell legyen. Érdekes nem? Ezzel a gondolattal egy teljesen más érzés- és gondolatvilágba tekinthetünk be, mint amilyen elképzelés mondjuk az enyém volt. 

Az ember kanjija így egyben a közösséget, az együtt való munkálkodást is magában hordozhatja.

Először is nézzük meg ennek az írásjegynek a három stílusban elkészített verzióit:

 (Gáncs Nikolasz- japán kalligráfus)

 2011-ben pedig a tábor "föstőinek' újra lehetőségük volt válogatni e gazdag kőtárból. 

Akkor én macskákban utaztam...

A kellékek: Kavicsok, Akrilfesték, Színes tus...

Később a haiku-kalligráfiák közé és begördültek a macs'kavicsok....

A macska (más néven házi macska, tudományos nevén Felis silvestris catus) egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül a Felis nem Felis silvestris fajához tartozik, a vadmacska alfaja, bár a mai rendszertanban inkább kezdik külön fajként kezelni az állatot, ugyanis nagyon sok dologban eltér az őseként tekintett fajtól (ez viselkedésbeli és kinézetbeli határozó is lehet). Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére (illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására) (Lásd: A macska intelligenciája).

Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának első ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt.

2004-ben Jean-Denis Vigne és kollégái (Nemzeti Természettudományi Múzeum, Párizs) jelentése a macska háziasítására vonatkozó legkorábbi tárgyi bizonyíték feltárásával foglalkozik. A lelet egy ciprusi emberi sírból került elő, melyben egy meghatározatlan nemű felnőtt ember és egy macska csontjai találhatók. A lelet mintegy 9500 éves. A sírból a csontok mellett kőszerszámok, vasoxid-maradványok, maroknyi tengeri kagyló és (az emberi csontoktól 40 cm-re) a saját sírjából egy nyolc hónapos macska csontváza került elő, melyet az emberrel megegyezően nyugati irányba nézve fektettek. Mivel a macska nem őshonos a Mediterrán medence szigetein, ezért csak a szárazföldről kerülhetett oda, minden bizonnyal a közeli levantei partokról. A lelet az ember és a macska tudatos együttélésének bizonyítéka kb. 10 000 évvel ezelőttről a mai Közel-Keletnek nevezett területen. Ez összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel is, melyek szintén ezt a földrajzi és időbeli eredetet erősítik. Úgy tűnik, a macska háziasítása az első emberi települések létrejöttének idején, a neolitikus korban történhetett a Termékeny félholdként ismert területen.

A macskának számos fajtája és színváltozata létezik. Csupasz és farok nélküli változatait is kitenyésztették. A macskák több mint százféle hangjel és testbeszéd segítségével kommunikálnak, mint például nyávogás („miaú”), csiripelés, dorombolás, bújás, fújás, morgás, perregés.

A lovakhoz és más háziállatokhoz hasonlóan a macskák is képesek vadon élve fennmaradni. Az önállóan élő macskák gyakran kisebb kolóniákat alkotnak. Az állatvédők beszámolói szerint azonban hosszú távon csak igen kevés példány képes gazdátlanul életben maradni, többségüket elpusztítják a járművek, a ragadozók, az éhség, az időjárás viszontagságai és a betegségek. Ezért számos országban, köztük hazánkban is a macskák és más háziállatok elhagyása, illetve otthonukból való szándékos eltávolítása (bántalmazásukhoz hasonlóan) büntetendő.

A macska sok kultúra legendáiban és mítoszaiban tölt be jelentős szerepet, az egyiptomiak, a kínaiak és a vikingek ősi történeteiben is szerepel. Általában tisztelik, de olykor becsmérlik is.

Nemrég fotóztam  hófogó macskákat is a júniusi forró bádogtetőn:

De itt egy Felhő kutya és macska barátság...

Tűnemezelt tájkép és egyéb állatfajták

....valamint rózsák és Mikulások...

A tűnemezelés egy olyan technika, ami különféle lapos formák és térbeli figurák készítésére, valamint anyagok díszítésére szolgál.

A nemez egy ősi textilanyag, melyet gyapjúból langyos, szappanos vízzel kell összedolgozni. 

Az iparosítás óta azonban a gépek már szárazon is elő tudják állítani a filcet speciális tűk segítségével. 

Az úgynevezett "szakállas" tű fel-le mozgásával a gyapjúszálak összenemezesednek. A tűn található apró kampók lefelé magukkal ragadják a szálakat, felfelé pedig akadálymentesen kicsusszannak. Minél többször halad át a tű az anyagon, annál tömörebb, stabilabb felületet hoz létre. 

Hozzávalók:

Gyapjú: használhatjuk természetes színében vagy festett változatát, az úgynevezett „mesegyapjút”.

Nemezelő tű: többféle méretben létezik a filcesítendő felülettől függően, illetve olyanokkal is találkozhatunk, amelyek fa vagy műanyag markolattal rendelkeznek, esetleg több tűt is egybefognak.

Alátét: használhatunk szivacsot, expandált polisztirolhabot (hungarocell, nikecell) vagy egy nagyobb kefét is. A lényeg, hogy puha és viszonylag vastag legyen, mert kemény felületen eltörhet a tű, illetve a gyapjún nem érjük el a kívánt hatást.

A fenti tájképen egy nagyobb hugarocell tálca alapra, az egyéb állatfajták esetében pedig tojás, vagy gömb hunrocell formákra dolgoztuk rá a gyapjút.

Térbeli figura esetén a test alapját képező, legnagyobb részt kell először elkészíteni. Ez általában egy gömb vagy hengerszerű forma, amit a gyapjú feltekerésével, a rétegek egymásra helyezésével hozhatunk létre. A jó alap szoros és tömör, így a hozzákapcsolódó részek rádolgozása is egyszerűbb lesz. 

A részelemek csatlakozó végein hagyjunk elegendő gyapjút ahhoz, hogy az illesztés stabil legyen. A gyapjút kezünkben hajtsuk a kívánt alakra, majd tegyük a szivacsra és a gyapjú szabad végét szorítsuk a testhez. Ezután dolgozzuk a szálakat egymásba a tű segítségével. Függőlegesen és dőlt szögben is próbálkozhatunk.  Forrás: wikipédia 

Körmönfont - körmönfonás

A körmönfont: Ravaszul bonyolult (dolog, tárgy) vagy Ravasz, agyafúrt (személy)

Karkötő vagy paszomány is készülhet körmönfontan, vagy inkább körmönfonással.

A technológia:

• 7 szál fonal két végét összefogjuk és összecsomózzuk
• ajtókilincsre, vagy asztalnál egy nehezék alá helyezzük a csomót
• majd bal kezünk középső-, és gyűrűs- és kisujjára, valamint a  jobb kezünk mutató-, középső-, gyűrűs- és kisujjára vesszük a fonalhurkot. 
• jobb kisujjunkról a bal mutatóujjunkra vesszük át az első hurkot.
• majd jobb kezünkön lejjebb léptejük a hurkokat, a középsőről a gyűrűsujjra, a gyűrűsről a kisujjra.
• a következő forduló tükörképe az előzőnek
• Ha valakinek nehéz a 7 szálas, az 5 szállal próbálkozzon.
• 

Paszomány (régiesen paszománt): arany-, ezüst- vagy selyemszálakból készített lapos szalag, zsinór vagy más alakok, amelyeket díszítésül öltönyökre szoktak felvarrni. A paszomány-díszítésekről különösen híres a magyar főúri díszruha, a mente és nadrág, amely néha igen míves cifrázatú paszománnyal volt felékesítve. A paszományok 1–2 cm szélesek, mintásak vagy minta nélküliek, a ruházat és a brokátokkal, bársonyokkal bevont bútorok díszítésére szolgálnak. A paraszti viseletben a selyem- és bársonyszoknyák, blúzok, mellények paszományozása a 19. – 20. században volt divatos.
Az első magyarországi paszományos céh Lőcsén alakult 1492-ben.

  

 

Paszomány-típusok: Sarkantyús pozsonyi vitézkötés, nagy-pozsonyi vitézkötés, pozsonyi vitézkötés (2 darab), malomkerék vitézkötés (2 darab), kétszíves vitézkötés, vitézkötés, négyszíves vitézkötés, kissarkantyús vitézkötés, szerb vitézkötés, mente vitézkötés, csillag vitézkötés (2 darab) (19–20. sz.) Liszt Ferenc Múzeum, Sopron