....valamint rózsák és Mikulások...
A tűnemezelés egy olyan technika, ami különféle lapos formák és térbeli figurák készítésére, valamint anyagok díszítésére szolgál.
A nemez egy ősi textilanyag, melyet gyapjúból langyos, szappanos vízzel kell összedolgozni.
Az iparosítás óta azonban a gépek már szárazon is elő tudják állítani a filcet speciális tűk segítségével.
Az úgynevezett "szakállas" tű fel-le mozgásával a gyapjúszálak összenemezesednek. A tűn található apró kampók lefelé magukkal ragadják a szálakat, felfelé pedig akadálymentesen kicsusszannak. Minél többször halad át a tű az anyagon, annál tömörebb, stabilabb felületet hoz létre.
Hozzávalók:
Gyapjú: használhatjuk természetes színében vagy festett változatát, az úgynevezett „mesegyapjút”.
Nemezelő tű: többféle méretben létezik a filcesítendő felülettől függően, illetve olyanokkal is találkozhatunk, amelyek fa vagy műanyag markolattal rendelkeznek, esetleg több tűt is egybefognak.
Alátét: használhatunk szivacsot, expandált polisztirolhabot (hungarocell, nikecell) vagy egy nagyobb kefét is. A lényeg, hogy puha és viszonylag vastag legyen, mert kemény felületen eltörhet a tű, illetve a gyapjún nem érjük el a kívánt hatást.
A fenti tájképen egy nagyobb hugarocell tálca alapra, az egyéb állatfajták esetében pedig tojás, vagy gömb hunrocell formákra dolgoztuk rá a gyapjút.
Térbeli figura esetén a test alapját képező, legnagyobb részt kell először elkészíteni. Ez általában egy gömb vagy hengerszerű forma, amit a gyapjú feltekerésével, a rétegek egymásra helyezésével hozhatunk létre. A jó alap szoros és tömör, így a hozzákapcsolódó részek rádolgozása is egyszerűbb lesz.
A részelemek csatlakozó végein hagyjunk elegendő gyapjút ahhoz, hogy az illesztés stabil legyen. A gyapjút kezünkben hajtsuk a kívánt alakra, majd tegyük a szivacsra és a gyapjú szabad végét szorítsuk a testhez. Ezután dolgozzuk a szálakat egymásba a tű segítségével. Függőlegesen és dőlt szögben is próbálkozhatunk. Forrás: wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése