Hogy lettem az OORI Ergoterápiás Osztály Kreatív Klubjának önkéntese?Megszabadulás a röghöz kötöttségtől
15 éve a művészetterápiás foglalkozások mellett alternatív filozófiai-pszichológiai tanulmányokba kezdtem, a „ki is vagyok én? " és a „mi is az én hivatásom?" témáját körbejárva. Azóta mondhatom, hogy nem múlt el nap, hogy ne foglalkoztam volna tudatosan ezzel a két kérdéssel. Úgy 10 éve találtam meg az első válaszokat rájuk. Elsőként azt, hogy:
Nincsen más út, mint az Isten útja!
A „keresztút", a keresztútjárás vagyok, ahogy az Yvette nevem betűinek anagrammája is kiadja.
A hivatásom pedig a „senkiföldjén" való szemlélődés és munkálkodás. Ez a bizonyos „senkiföldje" a személyiségemet határoló burok, vagy inkább átmenet, amitől befelé születnek a művészetek: korábban a mandala-mesék, mostanság pedig a haiku-kalligráfiák, kifelé pedig a figyelmem önéletrajzát dokumentáló újságírás.
A sérült emberek ügyeire való odafigyelés áll a publikációim centrumában.
Testi bajaim miatt 2001-ben az OORI Nappali Kórházának visszatérő páciense és 2010-ben az Ergoterápiás osztályán működő Kreatív Klub egyik önkéntes segítője lettem, így színesítve a betegek gyógyulását.
Elhatároztam, hogy minden nap leteszek valamit, valami szellemi terméket, új ötletet az asztalra magam elé, ez adja mostanság a ritmusát a mindennapjaimnak. (A 2015-ös évben közel 100 cikk jelent meg az on-line sajtóban a nevem alatt. Az OORI Galéria művészeivel, az OORI egy-egy orvosával, terapeutájával, betegével készítettem interjúkat.)
Most a KREHAB-Y blog beindításával, szeretnék az OORI-ban elkészített kreatív alkotásoknak, alkotóknak (névvel/név nélkül) is egy kis nyilvánosságot adni. Szeretném bemutatni, azokat a műveket, elkészítési technológiákat, amelyekkel az elmúlt 6 évben dolgoztunk minden csütörtökön délután 2 és 3 óra között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése