Kezdetek

Amikor úgy 15 éve feltették nekem a kérdést, hogy mit szerettem a legjobban gyerekkoromban, azt válaszoltam: Az édesanyám nagyon sokszínű, TOISON D'OR COLORAMA - BOHEMIA WORKS csehszlovák márkájú színes ceruza készletét! 

Egy fémdobozban, rizspapírral lefedve számomra az öröm forrásának netovábbja volt már két-hároméves koromban. 
Még ma is érzem az illatát a sok színes ceruzának, amint a doboz fémfedelét felnyitottam. (Amikor meghalt, a dobozt megtaláltam a rajzolós holmija között.) 

Fennmaradt egy hároméves koromban készült kutya-rajzom is, azt ide is biggyesztem, bár ez csak fekete-fehér, és egy kissé megsárgult.

Az első munkahelyemen szerkesztőként pauszpapírra szerkesztettem transzformátorokat, később aszinkron motorokat, a legkeményebb „Versatil" ceruzával, amit aztán tussal húztak ki a rajzolók. Utóbb kiderült, hogy a grafit tartósabban megmaradt a pauszon, mint a tus, mely a fényre elhalványult. Ma már számítógépen egérrel vagy tollegérrel rajzolunk, és printer/plotter rajzol a papírra  helyettünk a műszaki világban.

Anyukám szépen rajzolt szabadkézzel is. Az Iparrajz iskolában divattervezést tanult a lódenkabát korszakban, amikor nem volt szükség divattervezőkre. Rajzai a lehető legpuhább ceruzával készültek, szerette a maszatolást vele. Sajnos egész aktív életét a műszaki rajzolás derékszögei között szenvedte végig, hasonlóan a széklábfaragó Michelangelóhoz Az ember tragédiája falanszter színében. Amikor nyugdíjba vonult, csak akkor alkothatott újra kedvére. 

A fenti 3. kép az ő egyik grafitceruzával rajzolt könnyezőpálma-levele.

Asszociációim ceruzára a Talita.hu-n jelentek meg nem rég.

A könnyező pálmáról is van blogbejezésem még 2013-ból.

A röghöz kötöttségtől – az anyaságon át – a kereszt felvállalásáig - élettörténetem.

Antalffy Yvette